Kedd

2007 november 11. | Szerző: nincs |

 Jaj, nagyon izgatott vagyok, milyen lesz újra otthon lenni. Nem is az, hogy lenni, hanem lakni! Mert 6 hétnyi tartózkodás szerintem már lakásnak minösül. Olyan sok mindent szeretnék csinálni! Elökészítöre járni a képzöre, megnézni, van-e a Corwinban animációs kurzus, dolgozni heti pár napban… de ami a legfontosabb, olyan nagyon sokat szeretnék bulizni, hogy megutáljam, mire hazajövök. Mármint vissza, N.o-ba. Ha visszajövök, akkor már tuti a munkavállalási engedély, mert letelt az egy év, akkor szerzek valami frankó munkát, esetleg Ausbildungot, mer az többet fizet. De addig is rajzolni fogok, mint a hülye, és azt néztem, hogy szerintem valami gyorséttermi munka lenne nekem megfelelö, mert ott annyit dolgozok, amennyit akarok, és én választom ki, melyik napokon.

 A repüléssel akpcsolatban viszont megint olyan rossz érzés fogott el, mint Finnország elött, viszont ezt most elhessegeti a tudat, hogy akkor eljött hozzám a két angyal, hogy megnyugtassanak, nem fogok meghalni egészen addig, amig nagyot nem alkottam. Talán megint eljönnek, és dumcsiznak velem egy kicsit. Nagyon jó lenne, mer az ugyan 4 éve volt, mégis olyan élénken emlékszem a dologra, mintha tegnap lett volna. Egész négy év alatt úgy kapaszkodtam ebbe a jelenésbe, mint kismajom az anyja farkába. És mindig olyan melegség fog el, és hála. Jó arc az Isten, én mondom, és az angyalait is nagyon bírom. Annyira vágyom rá, hogy megint eljöjjenek hozzám! Na, most megyek aludni, és igyekszem nem arra gondolni, mi lesz kedden… pá!