itthon
2007 november 14. | Szerző: nincs
Hát itt vagyok. Végre. De nem tom eldönteni, mit érzek. Alig várom már a pénteket, hogy végre együtt lehessek a barátaimmal. Alig várom már a holnapot, mert megyek uszodába, rajzolni, meg munkát nézni. Alig várom már a decembert, hogy kimehessek a Vörösmarty térre, hogy essen a hó, hogy a Bözsiéknek szünetje legyen. Alig várom már a karácsonyt, hogy együtt legyen a család, hogy a fa körül énekeljünk, és, hogy megegyük a Nelly pulykályát. És alig várom a 27ét, hogy végre valahára haza mehessek. Mint, ahogy a Dani keserüen megjegyezte a telefonba, már csak 45 nap van hátra. És alig várom már, hogy ez a buzi downloader végre befejezze a patch letöltését, hogy végre elhúzhassak aludni. de még 7%… Tök fura.. Azt már megszoktam, hogy Németországban megbámulnak az emberek, mer se németnek, se töröknek nem nézek ki, így nem tudnak mit kezdeni velem. De hogy mit találnak rajtam olyan érdekesnek Magyarországon, az rejtély. Amióta itt vagyok, 3 pasi kérte el a telefonszámomat, és folyamatosan megnéznek az utcán. Még a nök is. Pedig kövér vagyok és loboncos a hajam. Na meg azok a pattanások… és mégis. Fene érti az ilyet. Persze egyiknek sem adtam meg, pedig helyesek voltak, de olyan mértékben hidegen hagytak, hogy magam is meglepödtem. Pedig még soha senki nem kérte el csak úgy az utcán a számomat. Olyan rohadt álmos vagyok, mint a fene. na már csak 2 százalék, aztán megyek aludni. Jó éjszakát.
haj-haj
2007 november 12. | Szerző: nincs
Anyám, úgy érzem, mintha két ellenkezö irányba induló kamion közé lennék láncolva… mint az a kölök a The Hitcher címü remekmüböl, ahol Boromír játsza a gonoszt. Ez az egyik, a másik meg az Artur iránti mélységes és teljesen jogos gyülölet. Ez a két dolog foglalkoztat most engem.
Pénteken átjöttek a Krisztinával, merthogy mindkettöjüknek internetezni kellett, meg a Danival beszélni, meg teát inni, meg sütit enni… Artur éppen a laminált padlónkat tanulmányozta, amikor meglátott egy pár lehullott levelet a szobanövények alatt… egyböl rákezdett, hogy így meg úgy, milyen rendetlen és trehány vagyok, szegény “férjem” (a Danira célzott) hazajön fáradtan a munkából és ilyen kosz, piszok fogadja, hogy aztán szégyenkeznie kelljen a vendégei elött. Köpni-nyelni nem tudtam, csak guvasztottam a szemem. Ránéztem a Danira, de ö rutinosan eleresztette a füle mellett a szónoklatot, és a macskát hergelte háttal a társaságnak. Mondtam az Arturnak, hogy hát igen, szegény Dani biztos szégyelli magát… mert olyan vendégei vannak, akik a tea süti és ingyen internet után nekiállnak kritizálni a háziakat ahelyett, hogy megköszönnék a szíves látást, és a türelmet, amiért a beígért fél órás látogatás helyett már 3 és fél órája itt lebzselnek. Na erre aztán felemelte a hangját, és hevesen gesztikulálva igazi muszlim módra elkezdte nekem magyarázni, hogy az asszonyállat az csak hallgasson, és végezze el a nök munkáját, és szolgálja a hites urát, és, hogy gondoljak bele, hogy érezheti magát most a Dani, hogy én ilyen komisz vagyok a legjobb barátjával.. Mert neki a Dani olyan, mintha a bátyja lenne, és ö nem türi, hogy én ilyen megalázó helyzetbe hozzam öt, hogy ilyen mocsokban fogadom a vendégeit. Na már most közlöm, hogy aznap délelött porszívóztam és mostam fel, és a levelek az Artúr által csüdig föltekert fütés miatt potyogtak le hirtelenjében. Persze engem nem olyan fából faragtak, aki könnyen megadja magát, mondtam, hogy fogja be a száját, azt se tudja, mi az, hogy partvis. Én fogjam be, ö igenis egész házakat takarított ki, amikor 14 éves volt, akkor ö porszívózott a kutyája után és felkelés után maga csinálta meg az ágyát. Úuuu,mondom, az aztán nagy dolog! Egyszerüen fogd be, Artur, vagy, ha nem tetszik, ne gyere ide többet! Nem is jön, nem is jön ide addig, amig vissza nem mentem Magyarországra, mert akkor a Dani biztos majd jól rednben tartja a lakást.
Na aztán szombaton útban az étterem felé mondta a Dani, hogy hát ö igazán nem akar kellemetlenkedni, de megpróbálnék-e a kedvéért egy kicsit kedvesebb lenni az Artúrral… merhogy gondoljak bele, milyen lenne az nekem, ha ö így veszekedne az én egyik barátommal. Mondtam neki jó, oké, megpróbálok barátságos lenni. Vasárnap elmentünk megnézni az Artur új lakását, segítettünk a költözködésben, aztán még dumáltunk egy kicsit, még csodálkoztam is, milyen jól megvagyunk. Mondjuk egy kicsit zavart az egyik beszólása, amikor meglátta, hogy én is átjöttem a Danival, miszerint: Ahh te is itt vagy? Kár, pedig beszélni akartam a Danival négyszemközt, de nem baj, lesz elég idönk beszélni, amíg te nem vagy itt. Az alatt az idö alatt bármiröl meg tudom gyözni a pasidat.
Na szóval mielött haza indultunk volna, mondtam nekik, hogy szeretném meghivni öket egy kicsit dajdajozni, mivel most aztán 6 hétig nem lesz rá alkalom. A múltkor ugyis megkért az Artur, hogy fözzek magyarosat, most akkor csinálhatnánk egy magyar vacsorát. Persze, szivesen, mikor? Visszakézböl rávágtam, hogy szerdán, mert nekem a Montag és a Mittwoch valahogy mindig felcserélödik az agyamban. Na erre aztán az Artur teljesen bekattant, és legalább 10 percig röhögött rajtam, hogy haha milyen rendes vagyok, meghívom öket, amikor már nm vagyok ott, ja tök jó szervezö vagyok, igy mindent a Daninak kell elintézni, ésatöbbiésatöbbi. Az elején még a többiek is, söt én is vele nevettem, mer télleg vicces volt, de az Istennek nem akarta abbahagyni, és már a Daninak se sikerült elereszteni a füle mellett a szöveget, és láttam már a Krisztina arcán is, hogy legszívesebben bokán rúgná ezt az idiótát… Amikor végre abbahagyta, nem szóltam semmit, csak elgondolkodva ránéztem. Erösen kellett koncentrálnom, hogy ne essek neki 10 körömmel az arcának, de aztán eszembe jutott, mit mondott tegnap a Dani, szal inkább gyorsan lehiggattam (3 ujj technika, mindenkinek ajánlom szives figyelmébe). Akkor aztán elkezdett majomkodni, hogy jaaaj így ö is tud ám nézni, és a nagy kerek képét az arcom elé tolta, és hülye grimaszokat vágott. Esküszöm az a benyomásom volt, mintha a Váradi Bálintkát látnám magam elött. Ez annyira meglepett, hogy elfelejtettem befejezni a megkezdett mozdulatomat (fel akartam dugni a kezemben tartott lakáskulcsot a bal orrlyukába). Aztán mondtam neki, hogy jól van, bazdmeg, tudod, mikor hivlak meg legközelebb, és holnap nélküled esszük meg a te kivánságodra készült magyar lakomát. Azt mondta, nem baj, megy ö még a Danival bulizni, amíg én nem vagyok ott, és biztos lehetek benne, mindent meg tesz azért, hogy a Daninak megtetszen az általa elövezetett sok lány közül legalább egy-kettö. Szó nélkül eltrappoltam.. Dani utközben megpróbálta kihúzni belölem, hogy mire gondolok, de nem mondtam meg neki. Megpróbálkozott még egyszer a lehetnél türelmesebb az Arturral szöveggel, de letorkoltam. Mert hogy oké, elképzelem, milyen szar lenne, ha ö így veszekedne az én egyik barátommal. De akkor most képzelje el ö, hogy milyen lenne, ha az én barátom kritizálná az ö munkáját, amikor vendégségbe jön hozzánk, kiröhögné, és az arcába vágná, hogy azon fog dolgozni a háta mögött, hogy új pasim legyen, mire ö visszajön németországból. Ö mit csinálna? Türelmesen bólogatna és kedvesen mosolyogna? Erre megkérdezte, hogy szeretném-e, hogy visszamenjünk, és én behúzzak egyet az Artúrnak. Mondtam, hogy nem, nem éri meg a fáradtságot, de attól kezdve baromi jól telt a nap.
Csak hát most már nagyon közeleg az idö, amikor már nem halaszthatom tovább a csomagolás elkezdését. Boldog vagyok, hogy végre hosszabb idöt tölthetek M.o-n, és megszakad a szívem, hogy ilyen sokáig Dani nélkül kell meglennem. Rettegek töle és örülök neki, és ettöl úgy érzem magam, mintha fejbekólintottak volna. És az a legrosszabb az egészben, hogy pontosan tudtam, hogy ez fog történni, mégis belementem a dologba… és, ha egyszer újra kezdhetném, mindent ugyanígy csinálnék ezzel kapcsolatban.
Kedd
2007 november 11. | Szerző: nincs
Jaj, nagyon izgatott vagyok, milyen lesz újra otthon lenni. Nem is az, hogy lenni, hanem lakni! Mert 6 hétnyi tartózkodás szerintem már lakásnak minösül. Olyan sok mindent szeretnék csinálni! Elökészítöre járni a képzöre, megnézni, van-e a Corwinban animációs kurzus, dolgozni heti pár napban… de ami a legfontosabb, olyan nagyon sokat szeretnék bulizni, hogy megutáljam, mire hazajövök. Mármint vissza, N.o-ba. Ha visszajövök, akkor már tuti a munkavállalási engedély, mert letelt az egy év, akkor szerzek valami frankó munkát, esetleg Ausbildungot, mer az többet fizet. De addig is rajzolni fogok, mint a hülye, és azt néztem, hogy szerintem valami gyorséttermi munka lenne nekem megfelelö, mert ott annyit dolgozok, amennyit akarok, és én választom ki, melyik napokon.
A repüléssel akpcsolatban viszont megint olyan rossz érzés fogott el, mint Finnország elött, viszont ezt most elhessegeti a tudat, hogy akkor eljött hozzám a két angyal, hogy megnyugtassanak, nem fogok meghalni egészen addig, amig nagyot nem alkottam. Talán megint eljönnek, és dumcsiznak velem egy kicsit. Nagyon jó lenne, mer az ugyan 4 éve volt, mégis olyan élénken emlékszem a dologra, mintha tegnap lett volna. Egész négy év alatt úgy kapaszkodtam ebbe a jelenésbe, mint kismajom az anyja farkába. És mindig olyan melegség fog el, és hála. Jó arc az Isten, én mondom, és az angyalait is nagyon bírom. Annyira vágyom rá, hogy megint eljöjjenek hozzám! Na, most megyek aludni, és igyekszem nem arra gondolni, mi lesz kedden… pá!
I.
2007 november 8. | Szerző: nincs
Lábam remegett már a kimerültségtöl, amikor végre felértem a dombtetöre. Ledobtam köpenyem, hátizsákom, és leheveredtem a friss hangába. Az egész átkozott vidéken ez volt az egyetlen zöld folt. Éreztem, ahogy az erö lassan visszatér belém. Elövettem az utolsó flaskámat, amelynek alján lötyögött még egy kevés a tündöklö Ezüst Forrás vizéböl. Mintha folyékonnyá vált mágia csörgedezne le a torkomon, úgy éreztem, miközben behunyt szemmel kihörpöltem az utolsó cseppjét is. Nagyot sóhajtva elhajítottam a kulacsot, majd fonalat, tüt kerestem elö a táskámból, és nekiálltam, hogy befoltozzam a köpenyemen keletkezett égett szélü lyukakat. Nem voltam biztos benne, hogy megéri-e egyáltalán a fáradtságot, hiszen tudtam, mire átvergödök ezen a pokoli vidéken, valószínüleg minden ruhadarab cafatokban fog lógni rajtam. Dehát egy nö adjon a kinézetére még akkor is, ha száz meg száz pokolfajzat vette üldözöbe, és, ha tudja is, hogy ezen a környéken valószínüleg nem találkozik olyan lénnyel, akit egy kicsit is izgatna, hogy áll a frizurája. Nem messze az én zöld dombomtól pár sóbuckányira kanayrgott az út. Semmi nem mozdult, ami jó jel, csak a szél kavargatta a port és görgetett pár fehér csontot a kicserepesedett talajon. Csoda, hogy találtam egy olyan helyet, ahol némi zöld még megmaradt. Valószínüleg egy kis túlélö forrás bugyoghat itt mélyen a felszín alatt. Erre a gondolatra jókedvre derültem. Ha víz van, van erö, ha erö van, van mágia. Behunytam a szemem, és koncentrálni kezdtem. Kezeim közé préseltem az energiát, tömény kis golyót formáltam belöle, aztán hagytam, hogy duzzadjon, nöjön, s a végén már hallottam, hogy lötyög benne valami. Megkerestem az elhajított kulacsot, és beletöltöttem az értékes folyadékot. Örömmel konstatáltam, hogy friss, hideg, kissé szénsavas ásványvíz az, ami benne kotyog.
2007 november 8. | Szerző: nincs
van itt egy atlantisz nevü valaki a blogozók között, aki egy könyvet ír a blogján. Tisztára imádja mindenki. Tök féltékeny lettem. én is könyvet fogok írni!
2007 november 4. | Szerző: nincs
Jaj, hát nem is tom, hol kezdjem. Megvettük az új számítógépes játékot, a hellgate londont. Nagyon tetszik, szerintem elég jól visszaadja a régi diablós fílinget.. Az én gépemen ráadásul a grafikája is a régi játékra emlékeztet. télleg, mintha archaizálták volna. Most nagyon benne vagyok a kérdésben, mer ugye megyek a bonni egyetemre órákat hallgatni. A felét ugyan nem értem, de ami eljut az agyamig, az mind nagyon érdekes. Gyerekre is vigyázok most heti 3x, lett is egy kis pénzecském, ami monnyuk majdnem teljesen elment a repülöjegyre, da azért még maradt vmennyi. Danival is minden oké. Most átléptem abba a fázisba, hogy megpróbálom lecsillapítani bennem a sok kavargóságot, meg a belölem kitörni vágyó szimpla hülyeséget, és kialakítok egy nyugodt, megfontolt, önkontrollal rendelkezö második személyiséget. Pl nem kezdek el visítani meg ugrabugrálni meg artikulátlan hangokat kiadni, ha ki szeretném mutatni az érzelmeimet. Egyszerüen megmondom, hogy mi folyik bennem. És, ha úgy vesszük, ez van legalább olyan kifejezö, ráadásul nem ilyesztek meg vele senkit, és nem teszem próára a szerencsétlen, stresszben élö emberek amúgy is nagyon feszült idegeit.
Most jöttem haza egyébként a melóból, szal megyek és eszek aztán ledöglök a tévé elé. Pá
Bameg
2007 október 30. | Szerző: nincs
Most meséltem a Bözsinek msnen, milyen sikeres akciót folytattam adventi elökészületek téren. Erre aszongya nekem: “Bogárka, tudod, hogy még csak október van?” Mondtam, persze, dehát már csak két nap novemberig, és akkor kitör a nagy adventezés. Erre felvilagosított, hogy advent december elsején és nem november elsején kezdödik.. Jesszum, ti tudtátok ezt? Akkor ezért árusítanak mindenhol tököket meg szalmabábut meg madárijesztöt meg szines faleveleket gyetyák meg gömbök meg szallagok helyett. Olyan sokáig tartott, amíg rábukkantam egy helyre, ahol karácsonyos cuccokat árulnak… mindenhol a hülye öszi deko. Mostmár tom, hogy miért. Na de most akkor szedjem le a fát? Tegyem el a gyönyörü szép gömböcskéimet? Ehh, szarok az egészre, akkor díszítem karácsonyiasra a lakásom, amikor nekem olyan a hangulatom, nem érdekel, hogy július van vagy október… De ha igy van a dolog… Mikor van pünkösd? Nem májusban? Vagy az a húsvét? Neem, az nem lehet, az kora tavasszal van. Úristen, össze vagyok gabalyodva!
Pritty- pretty- prütty!
2007 október 30. | Szerző: nincs
Ma reggel kinéztem az ablakon, és fehér leplet láttam a tájra borulni. Na mondom, idén legalább megdobálhatom a Danit hógolyóval. Le is mentem a közös kertbe, hogy kis meglepi ébresztöt szerezzek a Daninak, de amikor kiléptem az ajtón, rögtön éreztem, hogy egyrészt buzi meleg van, másrészt, hogy a madarak mint a hülye üvöltöznek, papucsom alatt pedig nem hó ropog, hanem ezer meg ezer százszorszép. Bevackoltam magam az ágyba, és nagyon erösen koncentráltam, hogy ne múljon el a karácsonyi hangulatom. Már megvettem a kis gömböcskéket meg fényfüzért meg láncot meg minden lószart, mert úgy terveztem, hogy november elsején kidekorálom a lakást advent örömére.Aztán végülis sikerült meggyöznöm magam, hogy ma igenis az ösz utolsó elötti napja van (mert nálam a tél novemberben kezdödik és januárban végzödik- februárban úgyis mindig elkezd tavaszodni), és frankón feldíszítettem a szobafánkat. Van rajta minden, ami kell, pici fények, pici gömbök, gyöngysor és effélék. Majd még szerzek négy gyertyát meg azt a nagyon szép szallagot, és akkor lesz Adventi koszorúnk az asztalon. Szeretnék még egy olyan világítós csillagot is, de asszem az túl drága. lehet, hogy én kreálok egyet. Majd meglássuk. De akkor azt a falra fogom akasztani, oda a kanapé fölé, ahol majd a kép lesz. Kiváncsi vagyok, mit fog szólni a Dani, ha meglátja a fát. Mostanában olyan nagyon jól elvagyunk egyébként! Tökre meghittek az estéink, Dani mindig kitesz magáért, már ami a kakócsinálást, élményfürdözést és efféléket illeti. Tegnap ö is festett a hátamra (cserébe, hogy én már annyiszor telefestettem), és vett nekem egy hatalmas csoki-tejszín tortát, mer vmelyik nap elsóhajtottam magam, hogy mennyire jó lenne hatalmas krémes sütit enni.
Éppen most hívott az Artúr, hogy lenne egy üzleti ajánlata. Van ez az Ebay nevezetü internetes aukciósház, ahol bárki bármit eladhat és vehet, és csak nemtom milyen kevés %ot kell fizetni érte a cégnek. Mondta, hogy vannak vmi fantasy figurák, amiket meg lehet venni olcsóért és ki lehet festeni öket, és hogy az milyen jó, és, hogy látott az ebayen kifestett figurákat tök drágáért. Viszont tök bénán voltak megfestve, mégis megvette valaki. Mi lenne, ha vennénk ilyen figurákat, profi módon megfestenénk és még drágábbért beraknánk az AH-ba. Mondtam, hogy ez érdekes, és, hogy ha már itt tartunk, lehet, hogy esetleg más cuccokat is csinálhatnánk és eladhatnánk. Pl nagyon nagysikerem volt a sárkányos lámpámmal, lehetne még egy párat csinálni, és 30 -40 euróért eladni. Artur szerint vinnék, mint a cuktot a hülye számítógépes játék függök. Vagy monnyuk orkos bögrét csinálhatnánk, vagy wow-s pólót, vagy kis szobrocskákat. Szerintem lehetne is vmi a dologból. Végülis idöm van, még akár munkát is ajánlhatna nekem vki. Most megyek kakálni. Legyetek jók.
:-(((
2007 október 27. | Szerző: nincs
Most olvastam anyám blogját, és nagyon teccett, amit irt. Mostanában mindig olyan melankólikus hangulatba kerülök, ha rá gondolok, Márpedig gyakran gondolok rá. Szal ez nem tesz jót a mániás depressziómnak. Nem baj, már csak 2 és fél hét aztán otthon vagyok. És, figyelem!!!! Ha otthon leszek, az elsö dolgom lesz egy olyan nagyot bulizni, ami csak belefér, sok alkohollal, sok artikulálatlanul üvöltve énekléssel, és Bözsivel, Nyúllal karonfogva éjszakában dülöngélve sétálással, kalákával, chopinnal, varázsfuvolával, gyertyafénnyel, répatortával, teával, sangriával. És lesz hó a télen, és megyünk tányérozni, de idén havat harapdáló, bakkecskeként szökdécselö fickó nélkül 🙁 . És karácsonykor krumplipüré és rántotthal, másnap meg sült pulyka és nagy család. Istenem, már most érzem a nagyszobában álló fenyöfa illatát! Látom magam elött a nagy ajándékkupacot, minden egyes darabon ott díszeleg az általunk festett névjegykártya. És idén elmegyek a Vörösmarty térre, és idén megnézem a kivilágított körutat meg az Andrássy utat! És színházba fogok menni, a Radnótiba meg a Szkénébe, és bemegyek a Rákócziba megnézni, mi van az öreg Dréherrel, és magcsodálni a Magócs úrnö fejbörén megcsillanó neonfényt. És rajzolni fogok nyikorgó rajzbakokon, összekenem a homlokom pasztellel és magamba szívom a müterem festékszagát. Most megyek Spidermant nézni, mer a Dani szerint annyira nem vészes. Pá
2008 május 6. | Szerző: nincs
Léna kövér lány volt. Nem vészesen kövér, de azért kövérebb, mint az átlag. Szüntelenül diétázott, kipróbált mindenféle csodaszert, masszázst, még úszni is eljárt, de a 15 kiló felesleget sehogy sem tudta leadni. Ez befolyásolta egész életét, mivel nem érezte magát szépnek, és igazságtalannak tartotta, hogy a Teremtö így kiszúrt vele. Mindazon által kedves és vidám volt, meg volt benne a képesség, hogy más embereket felvidítson, hogy jó kedvet árasszon ismerösei közé. Sok barátja volt, igaz, hü barátok, szeretö családja, és nagyon szép gyerekkora. És annak ellenére, hogy ö ezt nem így érezte, csinos is tudott lenni néha, ha sürü fekete haját kiengedte, és nagy, csillogó szemét kifestette. Sok férfit elbüvölt már nagy szemeivel, noha ö csak kettöröl tudott, és egy kezén meg tudta számlálni, hány férfi fordult, szólt vagy füttyentett utána az utcán élete folyamán. 19 éves volt történetünk kezdetén, 173 cm, 75 kiló, és nagyon éhes.
Oldal ajánlása emailben
X