Na most aztán…

2007 szeptember 18. | Szerző: nincs

 Na most aztán elolvastam lencsi anyám blogját a leges legelejéröl, és nagyon tanulságosnak találtam. Remélem, elég rendszeresen ír, hogy minél többet tudjak a mindennapjairól Öszintén szólva nem éreztem eléggé térarétta téraró- kielégítönek a Magyarországi közös programmjainkat, ami a Bözsi hiányt illeti. Tisztára hülye helyzet volt! egyre inkább úgy gondolom, hogy a Dani hibája volt. Igenis. Mert, ha nem is mondta, éreztem, hogy azt akarta, hogy mindig vele foglalkozzak, meg öszintén szólva egy kicsit érdekböl is tutujgattam úgy… mer szar dolog lenne, ha most egyedül érezné magát nálunk, tuti, elmenne a kedve a magyarországra költözéstöl. A Dia fura indonéz pasija ugyis telebeszélte a fejét, hogy milyen szar hely ez a M.O. és hogy maradjunk kint szépen Bonnban, és keressük degeszre magunkat. A lószart! Én tuti nem maradok kint, akármennyi pénzt is keresünk itt. És ha a Dani nem jön haza velem 2 éven belül, akkor egyedül jövök. Még annyit hajlandó vagyok várni, amennyit az egyetemen halaszthatok (már amennyiben felvesznek vmi értelmes szakra-pl diszlettervezö, rendezö, rajztanár, némettanár vagy vmi hasonló) Mert én nagyon szeretem a Danit, szerelemmel, meg minden, még sose nem is voltam ilyen nattyon szerelmes,  meg együtt lakunk….. de ha nem vezet sehová a kapcsolatunk… ugy értem, nem vezet magyarország felé, vissza a kiterjedt és népes familiám gyökereihez, meg Lencsi anyámhoz, akkor nekem választanom kell, és per pillanat (de lehet, hogy ezt csak a bözsi hiány, meg a menstruációs hasfájás mondatja velem) bizti biztos vok benne, hogy M.O. mellett döntenék. De lehet, hogy addigra lesz pénzünk hazaköltözni, vagy, ha tényleg felvesznek az egyetemre, akkor a Dani sem mondhat nemet… Na de nem is ezt akartam mondani. Hiányzik az Anyám na. Mind a kettö.

 És azt is akartam még mesélni, hogy már három napja azt álmodom, hogy ostromolják a Bélatelepi házat hol a nácik, hol az oroszok, és nekem folyamatosan robbanni készülö kézigránátokat kell visszadobálni az ellenségnek, meg az ebéd után szundító nagyanyámat kell ide oda rángatnom a géppuska záporban (!), nem is beszélve a gonosz katonákról, akiknek a kése már csak fél centire van a nyakamtól, amikor le tudom lökni magamról és a saját pengéjével tudom szivendöfni öket…. Kinga biztos sirva fakadna, ha látná, mit müvelek álmomban a nagymamája antik bútoraival ( szekrényböl barikádot, széket gonosz Hitler bácsi fején széttörni, stb). És ami a legérdekesebb az álmokban, hogy vmilyen úton módon mindig összefüggésben van a vonatokkal. Persze, mer a ház közel van a sinekhez. Na jó, de olyan szinten, hogy pl. luxus kajavagonban kezdödik az álom, ahol vmi orosz birkózóval löncsölünk, és Sztálin elvtárs meghiv a fülkéjébe engem a Bözsit meg a Danit desszertre, de ha odamennénk, rájönne, hogy a Dani német, és akkor egyböl kitalálná, hogy a 3. Birodalom kémei vagyunk, szal le kell ugrálni a vonatról az egyes strandnál, ahol már jönnek a tankok, de mi rázendítünk a Pajtás, daloljunkra, és ettöl rögtön belénkszeretnek a katona elvtársak… Aztán befutunk a házba, ahol már minden romos, és aggódunk, hogy meghalt-e valaki, de a Kristóf sütött répatortát, szal minden oké…. És így megy tovább az álom mindenféle különbözö emberek tünnek fel, minden éjszaka kicsit másként… és általában ugyanaz a hangulata, mint a kakós tükör trükkös álmomnak (az értelmük is kB annyi), és mindegyikben van virágmintás tyúk, amire a Samuval ijjal lövünk, de mindig lepattan róla a vesszö….

 Szal nem mondhatni, hogy nyugodtan alszom mostanában. Viszont, meg kell hagyni, mindig jól szórakozom. Annyira nagy baromságokat álmodom…. de télleg… néha fájok magamnak.. 3 napig hasalni a jégtáblán, meg piskótával integetni, meg virágmintás gumityíkra löni, meg kakaóval müködö láthatatlanná tévö tükör…. Na mind1. Most megyek szunyálni, mer kiváncsi vagyok, ma kik rohanják le bélatelepet, és hogy ma hány tank probál meg átuszni a balatonon….

 Édesanyám, nagyon hiányzol!!!!! és bocs, hogy nem vettem fel az msnen, de éppen a petivel dumáltam, és nem vettem észre, hogy hívsz. De azért majd gyere máskor is, jó? (phüü, de paprika szagút büfiztem, pedig nem is ettem paprikát… Nahát!)

Jóccakát!

?????

2007 szeptember 18. | Szerző: nincs

 Köszi, Lily.

És mióta van a Bözsinek blogja? És én mér nem tok óla? Na anyukám idejazzalacímmel!

Mellékesen ujjujujujuj! Artur volt nálunk álláskeresö hirdetéseket nézni meg idöpontokat megbeszélni telefonon (két honapja nem fizette a számlát, szal kikapcsolták a telefonját meg az internetjét is- ugyhogy délelöttönként átmegyek inet caféba, amennyiben kávét fözök és internetet szolgáltatok Boldtéknak) Na szal itt volt és intézte a dolgait, ami engem is motivált, szal amint elhuzta a csikot az imaházba, neki is láttam egy kicsit a saját szakállamra szörfölgetni. Annyira imádom, hogy akármi, aminek N.o-ban köze van a müvészethez, tuti, de 1000%, hogy köze van a magyarokhoz. Lásd, a bonni opera, vagy az én szinházam. És most egy szgépes grafikai studió- egyetem hibrid robbant bele az életembe, aminek a 25%a fiatal magyar computer zsenikböl áll. Írtam is 2-3 imélt, az egyik már válaszolt is- tárt karokkal várnak egy bemutatkozó beszélgetésre vmikor a jövö héten. Töööök jóóó. Reméljük fizetnek is vmit, ha ott dolgozom, vagy ha nem, akkor legalább nekem ne kelljen fizetni, mer ha de, a Mária köpje le! Dani téren minden oké, most éppen megint egy kicsit hiányoltatom magam vele, ami be is válik, mer úgy liheg a nyomomban mint egy kiskutya. Apropó kutya, végleg eldölt, hogy mi lesz a macskák neve: A fehérnek anyósék a Lilyt választották, a szürkének meg én a Svindlit, ami egyébként passzentos is, mer amikor megkaptuk, mindig azt játszotta, hogy szelíd, és amikor megpróbáltad megsimogatni, szabályosan ledarálta a kezed a karmai és a fogai segitségével. De most már jó cica, mégis lehet neki svindlit mondani, ha elkezdi rágni a tévékábelt, vagy ha vakondot játszik a frissen mosott ruhák között. Megyek aludni, hehe, meg beszélgetni az alvó Danival- mindig olyan vicces, amikor azt válaszolja az “alszol?” kérdésre, hogy nem kér, köszi:-D Jóéjt!                                        

Honvágy

2007 szeptember 16. | Szerző: nincs

 Jaj, anyám, olyan honvágy kapott el… amióta eljöttünk M.O-ról kb 2x telefonáltam anyuval, pedig már legalább 3 hete itt vagyunk. Valahogy… nem is tom olyan sok dolgom volt… a kismacskák, a hülye föbérlö, aki minden nap szerelt nálunk valamit, Arturék voltak itt eddig minden nap, nekem meg ott van a színház, meg a gyerekrevigyázás… nem is volt idöm odacsörögni. De anyu is hivhatott volna mondjuk. Na mind1. Olyan jót hisztiztem tegnap- szegény Dani, néha tényleg nagyon sajnálom… de nem baj, ez most az ö hibája volt, minek forgatja ki a szavaimat… szal kiadtam a dühömet, de az elillant dühöm helyére mardosó büntudat került, mert fogalmam sincs, mi van a családommal… Meg  Bözsi is nagyon hiányzik. Olyan idióta voltam a Balcsin, vhogy n. zavart a szituáció… na most hazacsörgök meg zsömlétsütök.

re

2007 szeptember 9. | Szerző: nincs

 Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat… Na szal hazajöttünk, mármint vissza ide Magyarországról. Nagyon kellemesen telt el a két hét, bár a végén eléggé bekavart a sok esö. Asszem anyuéknak is tetszett nálunk, bár nem mondtak semmi konkrét véleményt.

 Mikor hazajöttünk, persze az elsö dolgunk volt, hogy elmenjünk apósékhoz a kiscicáért. Nem volt otthon éppen senki, ezért elövigyázatosságból nagyon lassan kinyottuk az ajtót, nehogy meglógjon, miközben benyomakszunk a résen. De nem volt macskatámadás. Ciccogtunk, feltúrtuk a lakást utána, de nem találtuk. A macskavécé üresen és sterilen állt a fürdöszobában, macskatányér érintetlenül a macskahordozókán, macskakaja felbontatlanul, stb. Igy hát hazajöttünk, és felhivtuk a Dani növérét (Doreen), hátha tud az ügyröl vmit. Hát ö ott volt amikor az akciót bonyolították, mondta, és nem fogunk örülni, ha elmeséli, mi történt. Hát szóval elmentek apukával a kismacskáért. Már be is dugták a hordozókába meg minden, amikor apuka fennakadt azon, hogy a csaj szeretné tudni a cimünket, hogy néha meglátogassa a dögöt. Nekünk a Danival ez ellen nem volt semmi kifogásunk, mér ne, érted, ha megéri neki ennyit utazni Berlinböl, akkor csinálja. De apuka nem volt hajlandó, összevesztek, kiabáltak, stb, aztán elhuzták a csikot- macska nélkül. Aztán a Doreen még megpróbálta felhivni a csajt, hogy elegyengesse a dolgot, de apuka elmarta a telefont, és másodjára is leüvöltötte a haját. Na jó. Ez eddig még rendben van. Ezen annyira nem is voltam kiakadva, mer a Dani felkészített hasonló lehetöségekre, még akkor amikor kiderült, hogy apukának kell elhozni a cicát. De azon már végképp kibuktam, hogy A) nem keresett másik macskát B) velem veszekedett, amiért én feltétlenül kismacskát akarok, és el akart rángatni a nagynénjéhez, hogy elhozzuk onnan az 5 éves nemtommilyen fajtamacskát, amire a nénikének már nincs kedve, mer túl sokat kell vinni az állatorvoshoz. És amikor ész érvekkel támasztottam alá, hogy miért szeretnék kölyök cicát ( úgy nevelem ahogy én akarom, befolyással vagyok az egyéniségére, biztos nem szurták el még annyira, hogy mittomén, a falra másszon vagy párnára pisiljen vagy vmi hasonló) akkor azt mondta, hogy hülye vagyok, mer a macska olyan önfejü, hogy ugyse tehetek semmit ilyen ügyben, és hogy a nagy macskákkal legalább nem kell foglalkozni. Mondtam, hogy én azért szeretnék macskát, hogy foglalkozhassak vele. Erre már nem szólt semmit, csak legyintett, és folytatta az ordibálást anyukával, aki ilyedtében, hogy apuka velem kiabál leégette a virslit. Na szóval én ebben a minutumban eldöntöttem, hogy szerelem ide vagy oda, még a Dani kedvéért sem fogom ezt elnézni apukának, és igenis ellenállok az 5éves csahos fenevadnak. De aztán meglepetésemre apuka elvitt minket kaja után az állatotthonba, ahol láttunk nagyon édes, nagyon aranyos macskákat, de egyet sem tudtunk elvinni, mer nem voltam szimpi az eladónönek. Dani szerint gyerekesen viselkedtem, mer amikor megláttam egy egész halomra való nyekergö, remegö kismacskát, azt mondtam: juuuj dani nézd milyen édesek, hogy lehet egy ilyet szerezni?, és akkor ott állt mögöttem a csaj és azt mondta, hogy 18 éven aluliaknak nem adunk ki macskát, mire mondtam, hogy az nem baj, 20 vagyok.. Erre megkérdezte, lakás vagy kertes ház, én hülye mondtam, hogy lakás, erre azt mondta, hogy az itteni összes macska csak kertbe való. Aztán végigjártam a ketreceket, és kB a felére volt kiírva, hogy csak lakásban tartható, mer bolhaérzékeny, vagy mert hamar elkószál, vagy mert könnyen megfázik. Na mind1. Igy aztán hazajöttünk (én inkább menekültem), felmentünk az internetre, és kikerestünk 500 telefonszámot, amiket aztán fel is hivtam, és megbeszéltem 2 macskarandevút. Szal hétfön 5re megyünk Linz am Rheinba, meg szerdán Bonnba, de ha Linzben megtaláljuk szivünk nyivákoló szottyát, akkor Bonnba már oda se megyünk. Na most huzom egy kicsit a Dani papját, mer lassan el kell menni ordasékhoz ebédelni 😛

Szlutty

2007 augusztus 20. | Szerző: nincs

Most délután hat óra van, és én reggel hat óta vagyok talpon. az… 12 óra ugyebár? Ezalatt a 12 óra alatt egy percre nem ültem le a seggemre. Reggel sütöttem zsömlét a Daninak, aztán elmentünk anyósékhoz megnézni, hogy van-e a pincéjükben még vmi használható macska tartozék. De mivel nem volt, elmentünk a macskapofa nevezetü kisállat biszbasz boltba, és vettünk macskavécét, macskahordozókát, macskatányért, szarlapátot (amivel a vécéböl el lehet távolítani a cumót), kislabdácskát meg anyámkínját. Erös a gyanúm, hogy neki fog állni kamot élesíteni a kanapén, szal egy kaparófát is be kéne szerezni, de ebben a boltban csak 25 euróér volt az meg azért mégiscsak tulzás. Majd csinálunk mi magunk vagy mittomén. Na azután leadtuk a szerkót a szülöknél, mer ugye ök mennek elhozni, meg amig mi mo-n vagyunk, ök fogják pásztorolni. Amikor ezzel megvoltunk, eltüztünk nagybevásárolni, ami 60 euróba fájt, de tényleg semmi nem volt ,ár itthon, azonkívül most mindenböl kétszer annyit kellett venni, mint egyébként, mer ugye anyuék ma jönnek. Aztán hipersebességgel megföztem az ebédet (serpenyös girosz, sült krumpli, tzatziki), hogy Dani még enni tudjon, mielött elmegy dolgozni. El is ment, én meg ittam gyorsan egy lélekerösítö kapuccsínót (állva), aztán belevetettem magam a kosztengerbe. Sikáltam, kapartam, szívtam, fújtam, öntöttem, fröcsköltem, káromkodtam, elfáradtam, és most mindennel kész vagyok, nem mondom, hogy ragyog a lakás, de remélhetöleg nem fognak visszahökölni a maradék porcicák és alattomos zsirfoltok láttán. Én hülye, meg ügyesen bepakoltam a mosógépbe mind2 használható nadrágomat, úgyhogy most kénytelen leszek az itthoni takarítós szerkómba lemenni az utcára, ha a Peti hív, hogy a közelben vannak. Na, remek, még a nap is kisütött. Akkor most lerogyok a kanapéra, és tévétnézek, amigmeg nem szólal a telefon. most… most… most…. na jó, nem szólalt meg, akkor tényleg megyek.

Makka

2007 augusztus 19. | Szerző: nincs

 Pénteken, miközben schattenlabyt nyomtuk nagyba, fehiv a Dani unokatesója, “A” Lizett. Lepasszoltam gyorsan Daninak a telót, mer nagyon nem bírom, ahogy a nö belenyekereg a fülembe… Mindig találkozni akar velem, meg közös programot csinálni velünk meg az ö pasijával. Na szal mikor a Dani letette, nem is kérdeztem, mit akart, mer el voltam foglalva a Boss taktika ismertetésével, meg ugy gondoltam, hogy biztos megin vmi hülye meghivás. Na szal megöltük szegény Murmurt (akit én mindig sajnálok, mer nem elég, hogy a gonosz orkok sanyargatják, jövünk mi, kinyirjuk az orkokat is meg öt is), aztán néztünk vmi hülye filmet a tévében. Amikor már az ágyban voltunk, Dani egyszer csak azt mondja: “Holnap sürü napunk lesz.” Megpróbáltam kihúzni belöle, hogy mi van, de egyre csak vigyorgott és nem árult el semmit. Másnap reggel korán felkeltünk, reggeli, stb, aztán én takaritgattam meg mosogattam, Dani játszott még wowot, aztán mentünk anyósékhoz kajálni. Ebéd után kérdezte Dani (amit magától soha nem szokott), hogy megyünk-e egyet sétálni. Mondtam, ok, menjünk. Erre odamegy az autóhoz és beszéll. Mondom, aszittem, sétálni megyünk.. Aszongya megyünk is, csak nem itt. Mentünk vagy 2 autópály lehajtónyit, láttam a táblát, Bonn Beuel. Leparkoltunk egy nagyon szép, középkori udvarháznál, de nem mentünk be, hanem visszasétáltunk a városba, és egyenesen bementünk egy nyitott ajtón. A lakásban mindenütt kartonok, szemét, por, mosatlan edények, és macskaszarszag. Egyszer csak megjelent elöttünk egy magas, szöke, vékony nö karjában egy rusnya kiscicáva, és aszongya: “Ez az”. Dani egyböl felvette a cicát, megsimogatta, jó alaposan szemügyre vette, aztán a kezembe nyomta. “Mennyi?” -kérdezte. “Húsz”- felelte a nö. “Mikor?”- “Két hét.” Dani kivette a kezemböl a macskát, karonfogott, és kivezetett az utcára. “Két hét múlva papa elhozza nekünk, és amikor hazajövünk Magyarországról, a szüleimnél fog várni ránk”

Hát így esett a nagy eset.

Ma

2007 augusztus 17. | Szerző: nincs

Ma szintén nagyon kellemesen telt el a nap. Délelött 10 körül Dani egyszercsak megjelent itthon, pedig csak 12kor kellett volna végeznie. Igy aztán kihasználtuk az ajándék idöt, és elmentük egy nagyot sétálni, aztán meg portyára indultunk Schattenlaby kisérteties csarnokaiba. Miután minden egyes szegletét kifosztottuk és felperzseltük, megnéztük a Bornd to be wild címü szemetet Dzson Travoltával meg mittomén még kivel… Daninak nem volt vele annyi baja mint nekem, de én nyüszitettem és szüköltem ettöl a fertelmes amerikai nyáladzástól… Nem is tom, a Dani hogy képes ilyeneket nézni. Nem tetszett különösebben neki sem (és be kell vallanom volt benne egy-két jó poén), na de könyörgöm. Aztán meg nem is tom micsináltunk… Ebédeltünk. Csináltam finom rizses húst, aztán elkezdtük nézni a “Blutdiamant”-ot (vérgyémánt- fingom nincs, hogy hivhatják magyarul), ami ilyen dzsungelben fejbelövös, kézlevágós, négeres, és asszem ezzel mindent el is mondtam a filmröl… Játszik benne a Dikáprió, és azt kell mondjam, hogy nagyon jót alakít. Láttunk nem is tom mikor egy filmet vele, de az is gengszteres volt, a német cime Unter Feinde, tehát ellenségek között. Jack Nikolson van még benne meg Mett Dájmond. Na én azóta a film óta szeretem Leonárdót. Mármint ahogy játszik. Mer mondjuk a titanicot sose láttam még, de ahogy a kisiskolás osztálytársnöim akkoriban reagáltak… szal megutáltam a fickót, na. De nem is ezt akartam mondani… Mindig elkalandozok, az a baj! És megfigyeltem, az egész gondolkodásmódom ilyen szétszórt. Amikor az agykontroll tanfolyamot csináltam, akkor vettem észre elöször. Sose tudtam végigvárni amig befejezödik a programozás, mindig elkezdtem valami mást csinálni közbe. Pl. belemásztam a szomszédomba:-D az vicces volt. Azt játszottam hogy csiklandozom szájpadlását, és ettöl folyton krákogott. Gonosz vagyok mi? Na de hol is tarottam? öööö… nemtom. Na szóval nagyon jó volt máma, de Dani már alszik, mer holnap szegénynek 3kor kell kelnie…. most megyek és összegyüjtök még 4000 honorpontot, hogy holnap megvehessem a csizmámat:-D Jóccakát

 

2007 augusztus 17. | Szerző: nincs

 Már Miklósunk is megmondta: “Mint észrevétlenül álomba hull az ember, úgy hull az ifjúkorból a férfi korba át…” Hát velem pont az ellenkezöje történt… A 2006ról 2007re virradó szilveszterkor kicsivel éjfél után lettem felnött, amikor Danival lementünk a tópartra tüzijátékot nézni. Tulajdonképpen annyira agressziv átalakulás, hogy nem is értem, hogy lehet, hogy valaki nem jegyzi meg a konkrét idöpontot. Persze vannak kivételek: valakinek a hozzátartozója meghal, vagy vmi megrázkódtatás éri az illetöt, de az nem ugyanaz. Az én esetemben nem volt különösen nagy lelki probléma (a honvágyon kívül), egyszerüen csak úgy éreztem magam, “mint a durcás kisgeyerek, kinek elvették a játékát”. De télleg. Egy az egybe. És mivel pont január elsején kezdödtek a gondok Claudiával (vagy talán éppen ezért) és az életem 90 fokos fordulatot vett. 6-án már ott is hagytam öket, És két hét mulva már a boltban dolgoztam, mint irodai kisegitö… És azóta lakom itt a Daninál, már 8 hónapja, és azóta nem váltunk el 12 óránál hosszabb idöre. Ja, de a szülinapomkor 4 napra. Milyen szar volt mindig még amig afgánéknál vagy föleg amig Claudiánál laktam… Minden hétköznap borzasztóan lassan ment,  és csak azért birtam ki a napi 12 óra munkát, mer a péntekre vártam, amikor a 17:15ös vonattal elmenekülhettem Kölnbe, ahol a Dani várt rám. Akkor tudtam igazán értékelni a 7végét. És az volt a nap fénypontja, amikor beléptünk a festékszagú és visszhangos lakásba, csokit ettünk, tejet ittunk müanyag poharakból, és filmet néztünk a padlóra állított play stationon, hálózsákba burkolózva.

TERHES VAGYOK!!!!!!!!!!!

2007 augusztus 15. | Szerző: nincs

Na jó, nem is, csak vicc volt 😀 Muhaahahaha. De ma olyan jó volt, a Dani egész nap úgy viselkedett, mint ahogy én szoktam, ha a nyakára járok. Folyton jött és megölelt, meg frizurákat csinált nekem a számitogépére csiptetökböl, meg segitett krumplit pucolni (miután másodjára is elvágta az ujját, csak néznie volt szabad)… meg tök magától egy csomót mesélt, hogy mi volt a munkahelyén, pedig mindig nógatni kell, hogy mondjon vmit. Vett nekem hazafelé kutyakaki karamellát (a kedvencem), mer tudja, hogy a halott virágokat nem szeretem, meg ilyenek. Ja, meg terhességi tesztet, mer már nagyon unta, hogy minden hónapban nyavalygok. És ezentul nem fogok teljesen fölöslegesen ilyen hülyeségek miatt szorongani, mer ha bennem nem is, a Daniban van annyi felelösségtudat, hogy vigyázzon az ilyenekre. Rájöttem, hogy igaziból ez az, amire a legnagyobb szükségem van: felelösségtudat. Egész eddigi életemböl hiányzott még a szikrája is (legjobb pl, hogy kijöttem N.O.ba), és szerintem ez is bizonyítja, hogy a Dani az igazi. Nem láttam még 23 éves embert ennyire éretten gondolkodni (leszámitva a wow függöséget), és, ha belegondolunk ez teljesen jól kiegészül az én ötletszerüségemmel és megvalósitó készségemmel. Anyuék mégiscsak 7fön jönnek, szal vasárnap elég lesz elkezdeni takaritani. Mármint olyan nagyon alaposan, mint pl tükörpucolás meg fürdöszoba felmosás meg wc elöke kimosás meg vizkötlenités. Ja, meg szemeteskuka mosás, meg ha belegondolok, nem ártana mégegyszer lemosni az ablakokat. Ja és az összes ágynemät ki kell mosni. Meg a matrachuzatokat. Na jó, megyek és elkezdem az elökészületeket!!!

dialóg

2007 augusztus 15. | Szerző: nincs

 Aszongya nekem A Hang A Fejemben mosogatás közben:

-Helló, nem zavarok?
-Nem, dehogy. Mi kéne?
-Gondoltam szólok, hogy a barna gatyád zsebében hagytad az uccsó 20 euróst.
-Nem hagytam ott. Kivettem, mielött bepakoltam a mosógépbe. Ott van a cipöspolcon.
-Ehm…
-Nézd meg, basszus, ha nem hiszed el!

Kiszáguldottam az elöszobába, felturtam az egész szekrényt, és valóban, ott feküdt az esernyö alatt, kicsit összegyürve, kicsit foltosan, de egészben a kincset érö papirdarab.

-Na tessék, nem megmondtam?
-Ez egy másik.
-Jaj, ne szórakozz velem, hogy lenne már másik, nem is tudom, mikor volt utoljára egyszerre 40 euróm. Tisztán emléxem, hogy amikor lementem a pincébe, kikotortam az összes gatya összes zsebét, és az egész kupacot odatettem a…
-…mosóporos doboz tetejére.

Miközben lecsattogtam Dani óriáspapucsában a lépcsön, nagyon reménykedtem benne, hogy még senki nem vette észre a parlagon heverö 20 euróst. És valóban, amikor a villanyt felkapcsoltam, rögtön megláttam egy kupac papirzsepi és rágóspapir között.

-Huhh, hát ez meleg helyzet volt! De jó, van negyven euróm!
-Igen, de a huszast még mindig nem halásztad ki a mosógépböl…

Így kerestem ma reggel 60 eurót. Szeretem A Hangot A Fejemben.