Érdekes, hogy a nyúl mennyire meglepödött azon, hogy megkérték a b.nöje kezét. Azon bezzeg nem akadt fönn, hogy én majdnem egy éve együtt élek egy pasival, pedig világ életemben nagy hangon hirdettem a feminizmusomat és kérkedtem a függetlenségemmel. Én magam is alig gyözök csodálkozni, hogy egy féfiállat ennyire fontossá vált nekem. Most meg már azt számolgatjuk, hogy mennyi az összes spórolz pénzünk. Mennyi is? Hát, a Daninak van kb 5000 eurója. Nekem meg 1000. Hogy is van most az euró árfolyama? Mondjunk 250-net. Az azt jelenti, hogy öööööö jesszum… lehetséges, hogy ez összesen csak másfél millió? Hát ebböl nem lesz egyhamar lakás Budapesten. Legalább a tízszerese kéne. Ránk férne, hogy megnyerjük a lottót, vagy, hogy legalább vmi rokon megnyerje. Szombaton lottózni fogok. Igenis. Amúgy eléggé furán érzem magam. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy hazaköltözünk. Legalábbis most még nem. Nem mintha az a veszély fenyegetne, hogy azon nyomban itthagyunk csapot, papot. Különben is, apu azt mondta, hogy ö nem akarja a nyakába koloncnak a Danit, szal a munkahely kérdés is problémás lenne. És egyáltalán. Nekem ez még nagyon hamari lenne. Mer, ha mindketten hazaköltözünk, az elkötelezettséggel jár. Nem, mintha nem lennék biztos a dolgomban, de az ilyennek jobb idöt hagyni. Még akármi is történhet. Lényeg a lényeg: Macskánk van. Meg agyas Nyulunk. jóccakát.