Ma minden annyira más, mint ami eddig volt. A színházban az emberek kedvesek voltak hozzám, a fönökasszony behívott az irodába egy kávéra és beszélgetett velem. Ulrike, az ügyeletes baszogató egy rosszalló pillantást sem vetett felém, és nem küldött le a pékhez, hogy reggelit vegyek neki. A takarító nem szidott le, hogy szétszórtam az összes anyacsavart, és neki kellett öket kisöpörni a pódium alól, Uwe segített a díszlet összeszerelésénél és még az emelvény-elemek cipelésénél is. Dani egészen megváltozott. olyan lett, mint egy megszeppent kisgyerek. Folyton odajött hozzám, megölelt, segített krumlit hámozni, relax-masszázst adott, és úgy általában azt a benyomást keltette, mint valaki, aki el akarja kényeztetni a párját. Megjött a válasz a Manstaedt-töl. Sajnálattal közlik, hogyvalaki más lapta meg az állást, de majd két év múlva nyugdíjba megy az egyik alkalmazott, akkor elküldheti mégegyszer a pályázatát. Délután tévéztünk, én elaludtam az ölébe hajtott fejjel, ö meg végig símogatta a hajam, pedig már két napja nem mostam, neki meg elgémberedett a lába, mégsem hagyta abba, nehogy fölébresszen. Most megyek, befexem mellé az ágyba, mert ö már este 8 óta alszik (holnap megint 3kor kel). Jó éjt!