Nem tom, emlékeztek-e, volt egy idöszak, még tavasszal asszem, amikor nagyon magam alatt voltam. Akkor volt, hogy nem tudtam tisztába jönni magammal, iszonyat módon össze voltam zavarodva. Azt hittem, hogy ez azért van, mert kiszerettem a Daniból. Na, most ugyanez a helyzet van, azzal a különbséggel, hogy ezúttal biztos vagyok benne, hogy NEM szerettem ki a Daniból, viszont rájöttem egy két dologra. Például, hogy ez egy periódikus tendencia, ami nem szakad meg addig, amíg a két okozóból legalább az egyik abba nem hagyja a… Mivan???? na jó, most belefulladtam a saját metaforrámba… Szóval arról van szó, hogy az egészet az okozza, hogy itt Németországban vagyok szerelmes, viszont Magyarországra vágyom. Így aztán ezek a rohamok mindaddig visszatérnek, amíg végérvényesen el nem múlik a honvágyam, vagy ott nem hagyom a Danit. Ja nem, várjál, nem elég otthagyni, ki is kell belöle szeretni, mer ha nem, akkor ugyanez lesz a helyzet csak otthon, szimpla ágyban.
Istenem, hogy minden mennyire egyszerüen megoldódott volna, ha tegnapelött nem borulok ki annyira!!! Ja, hogy azt itt egyesek még nem is tudják.. Mert a nyúl pont akkor lép ki az msnböl, amikor benyögöm neki, hogy SZAKÌTOTTAM!!! Ugyanis volt egy kis vitánk, hogy pontosan hogy is kell egy szaros bosst legyilkolni… micsoda hülyeség… Aztán a Dani fittyet hányva arra, hogy két hete tervezgetünk egy vizenúszóillatosgyertyásaromaterápiáshaboskádbankakaóivást, egyszerüen fogta magát és elment tusolni. Én meg közben vártam és vártam és vártam, hogy végre megjelenjen, mindeközben elaludtam a tévé elött, amit a Dani úgy értelmezett, hogy akkor én most biztos a kanapén akarok aludni. Amikor magamhoz tértem, és láttam, hogy szarik rá, hol alszom, megsértödtem, és tényleg fogtam a paplanom és kivonultam a nagyszobába. Aztán még mindig nem csinált semmit, ezért aztán visszamentem, és megkérdeztem, hogy most akkor végülis mér is szarik a fejemre olyan nagyon magasról. Azt mondta, hát mit szóljon. Mondtam, hogy talán vmi olyasmit, hogy jaj ugyan, Sári gyere az ágyba, ne vitatkozzunk a szaros wow miatt. Dehát hogy én szemlátomást vitatkozni akarok, és különben is, hagyjam békén, aludni akar. ÖÖÖÖ ugyanis hajnali 3kor kelt. Jól van, mondom oké. Gondoltam hagyom az egészet a szarba, befeküdtem mellé az ágyba. Vártam, hogy megölel, vagy jóéjt puszit ad, vagy valami. Erre befordult a fal felé, és annyit nem mondott, hogy jóéjt, vagy valami. Na most ezt úgy kell nézni, hogy soha nem alszunk el úgy, hogy legalább két gordiuszi csomót ne képeznénk a karjainkkal meg a lábainkkal. És akkor már tudtam, hogy, mint mindig egy vita után nekem kell odabújni hozzá, nekem kell elöször puszit adni neki, nekem kell “pitizni”, hogy anyám szavaival éljek És akkor egyszer csak kirobbant belölem, hogy márpedig nem, és hogy ezúttal nem vagyok hajlandó semmiféle gyengeségre, és hogy, ha kell, eröszakkal kényszerítem rá, hogy a 11 hónap alatt másodjára ö jöjjön oda hozzám és ö kezdeményezzen békülést. Aztán sikerült olyannyira belelovalni magam a dologba, hogy a végén már azt gondoltam: á, minek is szarakodom ezzel az egésszel, pár hónap alatt úgyis kiheverem a dolgot, kiszeretni belöle meg csak évek kérdése.. Itt Németországban úgysincs túl sok esélyem tartós munkahelyet találni, honvágyam is van, egyedül is érzem magam, bulizni is szeretnék végre, szal itthagyom a francba az egészet, majdcsak lesz valami. Visszamentem a szobába, és elkértem a Danitól a kártyáját, hogy jegyet tudjak foglalni magamnak egy korai gépre. Mondtam a Daninak, hogy talán jobb lenne, ha most huznék el öt hétre, akkor talán magátós is meg fog ölelni, ha viszontlát. Nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy eléggé megzakkantotta a hir. Odaadta a kártyáját, pontosabban szólva odalökte nekem, ami csak tetézte a felháborodásomat. Egyszer csak hallottam, amint kicsúszik a számon: Ha így állsz hozzá inkább vissza se jövök…
Viszont aztán láttam, hogy a Peti bent van msnen, (meg a nyul is, az áruló) mindkettöjüknek írtam, hogy mi van, de csak a Peti válaszolt. Aztán telefülön elmondtam neki, hogy mi történt, és aztán ö megmondta a tutit. Olyan sitty-sutty átlátott az egészen, mint a sicc. Akkor aztán megértettem, hogy mi zajlik ennek fajankónak a csöpp agyában, és visszamentem ágyikóba, és pitiztem is egy egészen kicsit. De úristen, hogy a Dani mennyire kivolt! Fél éjszaka nem aludtunk, mindketten elvoltunk a magunk borongásával. Én amikor tíz percre elaldutam, azt álmodtam, hogy oroszországban biciklit lopok, hogy el tudjak menekülni a titkosrendörség elöl, akik rájöttek, hogy német kém vagyok. Aztán a Samu meg a Paca majdnem rábeszélt, hogy bújdossak velük Szibériában, de aztán rájöttem, hogy ott egy kicsit túl sok az orosz, így aztán hazakerekeztem Korfura… Na szóval reggel mindketten feldagadt szemmel és tömény mélabúval ébredtünk. Mivel a Dani semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy megkérdezze, mi is most a helyzet, vagy, hogy egyáltalán szóba hozza a dolgot, én hoztam fel a témát. Ebédidöben még mindig az ágyban feküdtünk, és korgó gyomorral világosítottuk fel egymást arról, hogy mi az, ami bosszant minket a másikban, és mi az, amin változtatni kéne. Dani úgy magyarázta a kanapé dolgot, hogy miért kéne neki beleszólnia abba, ami az én döntésem volt, és, ha én egyszer elhatároztam, hogy a diványon alszom, annak biztos oka is van, És különben is ö nem akar senkit erönek erejével arról gyözködni, hogy igenis aludjon vele egy ágyban. Ami így egyébként elég logikusan is hangzik, ha olyan emberekröl van szó, akiknek az ég világon semmi közük nincs egymáshoz. Viszont mi 10 hónapja alszunk egy ágyban, nem igaz, hogy nem izgatja a dolog.. Azt mondta, hogy persze, hogy izgatja, jobban örülne, ha ott aludnék, de ö mégsem akar szélmalomharcot kezdeményezni, tudja milyen rökönyös vagyok. Pedig, ha odajött volna hozzám, olyan nagyon szivesen visszamentem volna! Igazából a szarnak volt kedve egyedül aludni a sötét nappaliban, ahol a macskák zsonglörködnek a fejeden és teleszórják a hajad macskaalommal. Na mindegy. Aztán a végén oda lyukadtunk ki, hogy mindketten változtatunk bizonyos dolgokon, kivárjuk azt az öt hetet, amig M.o-n vagyok, és addig megpróbálunk nem gondolni a történtekre. És a Dani pitizett, és odabújt hozzám, és kakót csinált nekem, és elmentünk kajálni, mert én ma ne fözzek, és megnéztünk egy kóreai katasztrófafilmet, ahol egy mutáns ebihal zabálja a népet, de a holdkóros trafikos meg a családja megmenti a világot. Szerintem nagyon jó volt. Na szóval most minden oké, egyenlöre, várom, hogy végre november közepe legyen és én egy kicsit kiszabaduljak ebböl a nyomott légkörböl. Ja, a legjobbat elfelejtettem. Mielött tegnap elment aludni, modta, hogy vegyek ki a táskájából egy borítékot, amit ma akart leadni a munkahelyén, de meggondolta magát. Kérdeztem, hogy belenézhetek-e. Azt mondta, ha nagyon akarom. A borítékban egy felmondó nyilatkozat volt, azzal az indoklással, hogy záros határidön belül Magyarországra költözik a barátnöjével. Megkérdeztem töle, hogy hát ez meg mi, azt mondta, hogy kiborította a fönöke a munkahelyén még két hete, és azt gondolta, ha már munkahelyet vált, kezdjünk inkább új életet M.o-n, mert tudja, mennyire honvágyam van. De hogy most megijedt ettöl az akciómtól- aki egyszer szakítani akart, lehet, hogy másodszor is ráfanyalodik a dologra, és neki nincs elég bátorsága elmenni egy vadidegen országba egy olyan lányra bízva magát, akinek nem biztos a kitartásában. Na ez volt az, ami engem igazán megzakkantott.