nóném

2007 október 2. | Szerző: nincs |

Hát, nem gondoltam volna, hogy ennyire megrázza az embereket, amit a nökröl irtam. De kérdem én, mire ez a nagy felhajtás? Nur keine pánik! Majd a pasik is jól megkapják a magukét. Komolyan mondom, teljesen meglepödtem a visszajelzéseken. Peti sírva röhögött és alig gyözött dicsérni, Nyul anyóm kisoroszlán-szívecskéjére vette a dolgot, anyám abszolút nem ért vele egyet, Bözsi szerintem kicsit megrökönyödött azon amit róla írtam, de azért nagy részben helyeselt… Bordiról meg inkább nem is beszélek. De majd eljön az idö, amikor bátyám arcára fagy a vigyor könnyestül mindenestül, amikor Bordi szükölve kucorodik be az ágy alá, és amikor a Dani nem kérdezget tovább, hogy mit írtam még. Muhahaha!!! És akkor majd a Nyuszi elégedetten konstatálja, hogy igen, ö pontosan erre célzott, és a Bözsi azt gondolja: Látod, Sára, pontosan ezért vagyok olyan, amilyen.
 De most nincs idöm a férfiakkal foglalkozni. Most inkább olyan dolgokkal vagyok elfoglalva, mint a munka, meg a macskák, meg a fürdöszoba vizkötlenítése, meg a Klán… ahol egyébként elég nagy a felfordulás, most elöször bizonytalanodtam el egy döntésem megalapozottsága felöl… Kirúgtam egy boszorkánymestert, mert túl sok galibát okozott, felelötlen volt, pofátlan és hebehurgya. Mindazonáltal én szerettem, meg egy páran még rajtam kívül. Viszont bomlasztotta a közösséget, és folyton kibillentette az egyensúlyt amit én olyan nehezen tudtam fenntartani. Szóval kikk, és a következö pillanatban az elsö számú sámán is kint volt, meg két másik nem annyira fontos karakter. Ök úgy döntöttek, hogy a boszorkánymesterrel tartanak. Hát nagy felfordulás lett, mondhatom, mivel mára tüztük ki az elsö közös Kharazan Raid idöpontját, és így az egész csapatot át kellett szerveznem. De lényeg a lényeg, sikerült, és most újra helyreállt a béke, gondolom csak ideiglenesen, de ha senki nem hivja vissza a számüzötteket, akkor még rendbe is jöhet minden. Mindazonáltal nem vagyok biztos benne, hogy jól tettem, amit tettem, mert mondom, nagyon szélsöséges vélemények voltak az illetöröl a klánban. Viszont két játékos, akiket én nagyon szeretek, és akik viszont a boszit nagyon szerették, bebizonyították a hüségüket, és maradtak, még csak meg se fordult a fejükben, hogy elmenjenek.
 A másik gondom, meg ez a munkavallalás ügy. Most nekem nagyon kényelmes a bébiszittelés, mert az anyukák rugalmasak, ami azt illeti, hogy ha két különbözö családnál kéne dolgoznom egy azon idöpontban, megengedik, hogy összevonjam a kettöt, ráadásul mindkét fél kifizeti az órabért. Viszont most az van, hogy haza kéne jönnöm 5 hétre, hogy megcsináljak egy elökészítöt, meg karácsony, meg minden, viszont ahogy közeledik a november, úgy fogy az eltökéltségem. Tudom, hogy nagyon fontos, meg minden… de ha most megkapom a munkát a Lidlben, és ha most jön össze a másik két család is, és ha most kezdek el bejárni az egyetemre… Na szóval nehéz. Meg az sem nyom éppen keveset a latban, hogy azóta nem voltunk 1 hétnél tovább külön a Danival, amióta összejöttünk. És szülinapom óta meg egyáltalán nem is voltunk külön. Nem tudom, hogy egyáltalán el tudnék-e aludni nélküle. 5 hét!! Jesszum… na mindegy, ez legalább egy jó kis próba. Az is lehet, hogy egyáltalán nem fog hiányozni… ki tudja. Lehet, hogy nem is lesz idöm rá gondolni. Remélhetöleg. Viszont mit fog enni? Ez az egyetlen dolog, ami aggaszt. Ha békén hagyná az ember, magától szerintem egy hétig nem enne semmit. Már úgyis olyan nagyon sovány. Gondolj bele, 178 centi és 60 kiló. Egy pasi. És semmi hály nincs rajta, szerintem az egyetlen dolog, ami nehéz rajta, az az agya. Na jó, meg a karja, mert az nagyon izmos. De egyébként semmi. De nagyon kéne egy mélyhütö! Akkor be tudnék neki panírozni egy rakat rántotthúst, meg  eltehetnék neki  pörköltet, vagy sült húst vagy mittomén.  Ja, meg  felvágnék neki vagy öt kiló sütnivaló krumplit. De így? Az is lehet, hogy jobb lenne, ha a felvételi elött csinálnám az elökészítöt, legalább nem jönnék ki a gyakorlatból. Viszont otthon sincs szerintem minden rendben… Szeretnék kicsit foglalkozni a nagyival, mert a multkor itt sirt nekem a telefonba, hogy milyen nagyon egyedül érzi magát. Azt sem értem, pl, hogy a Peti mér nem szervezi meg, hogy kijöjjenek a nagyival, erröl is volt szó pedig. Hjaj-haj, nehéz az élet… Most megyek mosogatni.