Szeeegény szeeegény férfiak!!!

2007 szeptember 26. | Szerző: nincs |

 Most akkor megmondom a tutit. Szerintem a nök legnagyobb része hülye. Vagy legalábbis hülyének tetteti magát. Most nem azt mondom, hogy a férfiak jobbak. Söt. De a nök hülyesége engem mindig sokkal jobban letaglóz, mert ugye én is nö vagyok, a pasik meg csak pasik, és az ember nem várhatja el tölük, hogy jobbak legyenek. Szegények. Na szóval, nök… Olvasgatom itten a blogokat az enelcafé blogringjén, és tépem a hajam. Olyan átszellemülten tudnak olyan égbekiáltóan nagy butaságokat írni. Meg megpróbálják tanítani az olvasót. Meg arra számítanak, hogy hanyatt vetjük magunkat a bölcsességeiktöl. És tudjátok mi van? ÈN IS ÉPPEN UGYANEZT CSINÁLOM!!!!! Wááá! Na jó, akkor most többes szám elsö személyben folytatom. Tehát MI nök, tehetségesnek érezzük magunkat, vagy az a téveszménk van, hogy írnunk kell, mert nyom. Na de én tulajdonképpen arra akarok kilyukadni… hogy a nökböl hiányzik a tartás. Pl. vegyük a nök problémáit. Az egyik azért sír, mert a mai fiatalok nem tudják, hogy a szándék a fontos, nem az ajándék. A másik azért, mert mindjárt belehal a viszonzatlan szerelembe. A harmadik azért, mert a munkahelyén kávét kellett föznie a fönökének, pedig az nincs is a munkaköri leírásban. Vagy egy másik példa. És ide tartoztam nagyon sokáig én is, amig a Kacsa blogjába irtam… amikor a nö úgy kezdi a mondanivalóját, hogy “az a bizonyos személy”. Mindenki tudja, hogy kiröl van szó, még az is tudja, akiröl szó van. Mert 100 %, hogy Ö is olvassa a blogot. Mégsem nevezzük nevén a gyereket, kerülgetjük a forró kását, utalgatunk, célozgatunk. És ezt fáj olvasni!! Igen, Nyúl, többek között rólad is van szó!!! Aztán vegyük a nöt, mint társaságot. Ha nem ismerjük közelebbröl, de jóban vagyunk vele, valahogy autómatikusan átvált csacsogásra az agyunk. Mindegy, mit mondunk, csak legyünk egy véleményen a másikkal, nevessünk sokat, mert akkor úgy látszik, mintha jó barátnök lennénk. Mert, teszem azt, a pasiaink örülnének neki. És akkor most jön a nö-férfi téma. Istenem, hogy a nök milyen nagyon nagyon megalázkodóak tudnak lenni! Amióta komoly kapcsolatban élek, és a közelemben lévök is régóta együtt vannak, mindig ezt látom. Vagy pedig, ami a ló másik oldala, hogy egyszerüen kihuzzák magukat a dologból, és a talpukat nyalatják a párjukkal. Itt van rögtön két nagyon jó példa: Artúr- Kristína a ló bal, és Bözsi-Kristóf a ló jobb oldalán. Kristína… Egyszerüen nem értem, hogy mért van még mindig együtt az Artúrral, holott mindenki tudja (ö is), hogy az Artur megcsalja, nem is szerelmes belé, csak azért tartja van vele együtt, mert tud fözni, mosni,  elég okos, és nem túl csúnya. És mint hithü muszlimnak, ennyi elég is kell, hogy legyen. Közben meg annyiszor megy Ukrajnába a numero 2-höz és Bayernba a numero 3-hoz, ahányszor csak kedve tartja. És a Kristínának ez megfelel, csak azért, mert nincs kedve elöröl kezdeni a diszkóba járás-ismerkedés-flörtölés procedúrát, És ezt ö mondja.

 Akkor most vegyük a Bözsiéket. A Bözsi az a tipikus személy, aki megszerezteti magát a pasival, és aztán meg is marad az irányitó pozicióban, ha rá is szakad a plafon, akkor is. Ahogy ö mondja, “ebben a korban még általában a pasik tesznek többet a kapcsolatért”. Mely korban? Mi az, hogy általában? És csak azért, mert ennek így kell lennie, tartjuk is magunkat a dologhoz, és akármi van, nem engedünk a 21böl? Emléxem, az Oszi mindig mondta, hogy akárhányszor összekaptak, mindig neki kellett odasomfordálnia a Bözsihez. Nem tudok pontos részleteket, nem is akarok beleméllyedni, de ezt olyan nagyon jellemzönek találom.
 És, ha mindezt végiggondoljuk, rájöhetünk, hogy a nö tulajdonképpen a legszeszélyesebb és legszélsöségesebb valami, mit eddig a hátán hordott a világ. És akármilyen alávalók, gonoszok vagy ostobák is férfiak, magamból kiindulva sajnálom öket. Szegény Dani.