kellemetlen

2007 szeptember 22. | Szerző: nincs |

 Egész éjszaka úgy feszengtem, mintha életem elsö randiján lennék. Ezúttal ugyanis azt álmodtam, hogy a Bözsiék átépítették a Rozmaring utcai házat, és ebböl az alkalomból kifolyólag meglepö módon meghívták az egész családomat ebédelni. Gondolom, a Bözsi keze lehetett a dologban, mert ilyenre még egyik féltöl sem volt példa (annak ellenére, hogy több mint 13 éve vagyunk összenöve). Ami egyébként nem is baj, mert most aztán kiderült, mi lenne akkor, ha…Hát szóval azon a bizonyos ebéden nem történt semmi érdekes… Estefelé viszont apukám megéhezett. Ö alapból nem akart elmenni arra a hülye ebédre, mert nem érti, minek kell ráeröltetni az ilyen dolgokat. Neki elég, hogy mi ketten a Bözsivel jóba vagyunk, szegény szülöket meg hagyjuk ki a dologból. Anyu viszont rábeszélte, hogy ugyan-ugyan, milyen kedvesek stb… Viszont igy nem maradt idö bevásárolni, és vasárnap délután nincsen túl sok bolt nyitva. Úgyhogy vacsoraidöben mindenki felvette (apu parancsára) a szép ruháját, és visszamentünk Lehoczkiékhoz vacsorázni, annak ellenére, hogy azt se tudjuk, otthon vannak-e. De a Kriszta szerencsétlenségére otthon volt, így végig kellett néznie, ahogy apu megsüti rántottának az utolsó 4 tojását, mialatt mi, a megszeppent követöi bocsánatkéröen mosolygunk, és zavartan heherészünk. Közben hazajött Misi is, öltönyben, nyakkendöben, szemlátomást vacsorázni akarta vinni a feleségét, aki ekközben már flitteres kisestélyiben feszített, és biztosította aput affelöl, hogy egyen csak nyugottan, ök most elmennek, de a kulcsot tehetjük a lábtörlö alá. Na, amikor apu jóllakott, visszavonulót fújt, de én lebénultam a szégyentöl, vagy nem is tudom, minden esetre én ott maradtam, és vártam, mikor jönnek haza a Bözsi szülei. Addig elbujtam kint az úszómedence mögé. Aztán meg is érkeztek, és a Kriszta “vmilyen rejtélyes okból kifolyólag” rögtön tudta, hol  vagyok. Kijött hozzám, és azon a  tipikus hangon, amin velem általában beszél (olyan nem baj, kisunokám, nagyon sok dolog van még a világon, amit eddig nem láthattál- hangon) elmagyarázta, hogy ezt most csak én érezten cikinek, mert az ember nagyon sok olyan szituációba keveredhet élete folyamán, amikor szégyenli a szüleit. De most aztán kapjam össze magam, és irány le a suliba, mert minnyá kezdödik a farsang. Mint késöbb kiderült, a Bözsivel kalózok akartunk lenni, és volt nagyon frankó Orlandó Blúm meg Dzsoni Depp jelmezünk. Bözsi volt O., én Depp. Hazamentem, fél pillanat alatt berasztáztam a hajam, meg minden, és aztán keresni kezdtem a kocsikulcsot. De nem találtam. Na, mondom, ha már ugyis ennyit égtem Lehoczkiék elött, akkor az már nem számít, hogy a kocsijukat is kölcsönkérem. Oda is adták, de nagy meglepetésemre nem nekem, hanem a Bözsinek. Mióta tud a Bözsi vezetni?? Azt persze eszembe se jutott megkérdezni, hogy én mióta tudok vezetni, de mind1. Na szóval bevágódtunk az autóba, és elindultunk Telki újgazdag része felé (mert a Bözsi csak balra tud kanyarodni rückwärtsben), amit közben ugyanúgy átépítettek, mint a Lehoczki-házat. Viszont tök jó volt, nagyon sok ház egyszerüen csak eltünk, mint anno még a bj.i  években. Nagy pipacsmezö (farsangkor, no comment), muskátli üzletház sehol, bekko sehol, telki suli sehol, szal szép volt, na. Viszont abszolút rossz irányba mentünk, ráadásul a Bözsi az istennek nem akart 2esnél följebb váltani, pedig már mentünk vagy hatvannal, és a motor nagyon csúnya hangokat adott ki. Amikor már ótelkiben jártunk, a régi veszélyes kanyar tájékán, mondtam a Bözsinek, hogy ez így nem jó, valahol meg kell fordulni. És akkor azt mondta, hogy én csak tartsam a számat, akinek a családja olyan, mint a foszogató hun horda, az nem mondja meg neki, a kultúrált kisnemesnek, hogy mit tegyen. Na akkor besokalltam, és erönek erejével felébredtem, és azóta is dühöngök, hogy hogy vagyok képes ilyen hülyeséget álmodni. Ráadásul, miközben a wécén ültem, dézsávü fogott el, és rájöttem, hogy azért is szorondtam, mert úgy teleszartam a Bözsiék fenti vécéjét, hogy eldugult, és nem volt vécépumpájuk (biztosan azért, mert ök kicsit szarnak), és a törülközötartóval próbáltam meg letuszkolni a dolgot, amit aztán átdobtam a szomszédba, és azt hazudtam, hogy a Samu repülögép modellt barkácsolt belöle.