Na most aztán…

2007 szeptember 18. | Szerző: nincs |

 Na most aztán elolvastam lencsi anyám blogját a leges legelejéröl, és nagyon tanulságosnak találtam. Remélem, elég rendszeresen ír, hogy minél többet tudjak a mindennapjairól Öszintén szólva nem éreztem eléggé térarétta téraró- kielégítönek a Magyarországi közös programmjainkat, ami a Bözsi hiányt illeti. Tisztára hülye helyzet volt! egyre inkább úgy gondolom, hogy a Dani hibája volt. Igenis. Mert, ha nem is mondta, éreztem, hogy azt akarta, hogy mindig vele foglalkozzak, meg öszintén szólva egy kicsit érdekböl is tutujgattam úgy… mer szar dolog lenne, ha most egyedül érezné magát nálunk, tuti, elmenne a kedve a magyarországra költözéstöl. A Dia fura indonéz pasija ugyis telebeszélte a fejét, hogy milyen szar hely ez a M.O. és hogy maradjunk kint szépen Bonnban, és keressük degeszre magunkat. A lószart! Én tuti nem maradok kint, akármennyi pénzt is keresünk itt. És ha a Dani nem jön haza velem 2 éven belül, akkor egyedül jövök. Még annyit hajlandó vagyok várni, amennyit az egyetemen halaszthatok (már amennyiben felvesznek vmi értelmes szakra-pl diszlettervezö, rendezö, rajztanár, némettanár vagy vmi hasonló) Mert én nagyon szeretem a Danit, szerelemmel, meg minden, még sose nem is voltam ilyen nattyon szerelmes,  meg együtt lakunk….. de ha nem vezet sehová a kapcsolatunk… ugy értem, nem vezet magyarország felé, vissza a kiterjedt és népes familiám gyökereihez, meg Lencsi anyámhoz, akkor nekem választanom kell, és per pillanat (de lehet, hogy ezt csak a bözsi hiány, meg a menstruációs hasfájás mondatja velem) bizti biztos vok benne, hogy M.O. mellett döntenék. De lehet, hogy addigra lesz pénzünk hazaköltözni, vagy, ha tényleg felvesznek az egyetemre, akkor a Dani sem mondhat nemet… Na de nem is ezt akartam mondani. Hiányzik az Anyám na. Mind a kettö.

 És azt is akartam még mesélni, hogy már három napja azt álmodom, hogy ostromolják a Bélatelepi házat hol a nácik, hol az oroszok, és nekem folyamatosan robbanni készülö kézigránátokat kell visszadobálni az ellenségnek, meg az ebéd után szundító nagyanyámat kell ide oda rángatnom a géppuska záporban (!), nem is beszélve a gonosz katonákról, akiknek a kése már csak fél centire van a nyakamtól, amikor le tudom lökni magamról és a saját pengéjével tudom szivendöfni öket…. Kinga biztos sirva fakadna, ha látná, mit müvelek álmomban a nagymamája antik bútoraival ( szekrényböl barikádot, széket gonosz Hitler bácsi fején széttörni, stb). És ami a legérdekesebb az álmokban, hogy vmilyen úton módon mindig összefüggésben van a vonatokkal. Persze, mer a ház közel van a sinekhez. Na jó, de olyan szinten, hogy pl. luxus kajavagonban kezdödik az álom, ahol vmi orosz birkózóval löncsölünk, és Sztálin elvtárs meghiv a fülkéjébe engem a Bözsit meg a Danit desszertre, de ha odamennénk, rájönne, hogy a Dani német, és akkor egyböl kitalálná, hogy a 3. Birodalom kémei vagyunk, szal le kell ugrálni a vonatról az egyes strandnál, ahol már jönnek a tankok, de mi rázendítünk a Pajtás, daloljunkra, és ettöl rögtön belénkszeretnek a katona elvtársak… Aztán befutunk a házba, ahol már minden romos, és aggódunk, hogy meghalt-e valaki, de a Kristóf sütött répatortát, szal minden oké…. És így megy tovább az álom mindenféle különbözö emberek tünnek fel, minden éjszaka kicsit másként… és általában ugyanaz a hangulata, mint a kakós tükör trükkös álmomnak (az értelmük is kB annyi), és mindegyikben van virágmintás tyúk, amire a Samuval ijjal lövünk, de mindig lepattan róla a vesszö….

 Szal nem mondhatni, hogy nyugodtan alszom mostanában. Viszont, meg kell hagyni, mindig jól szórakozom. Annyira nagy baromságokat álmodom…. de télleg… néha fájok magamnak.. 3 napig hasalni a jégtáblán, meg piskótával integetni, meg virágmintás gumityíkra löni, meg kakaóval müködö láthatatlanná tévö tükör…. Na mind1. Most megyek szunyálni, mer kiváncsi vagyok, ma kik rohanják le bélatelepet, és hogy ma hány tank probál meg átuszni a balatonon….

 Édesanyám, nagyon hiányzol!!!!! és bocs, hogy nem vettem fel az msnen, de éppen a petivel dumáltam, és nem vettem észre, hogy hívsz. De azért majd gyere máskor is, jó? (phüü, de paprika szagút büfiztem, pedig nem is ettem paprikát… Nahát!)

Jóccakát!