Most délután hat óra van, és én reggel hat óta vagyok talpon. az… 12 óra ugyebár? Ezalatt a 12 óra alatt egy percre nem ültem le a seggemre. Reggel sütöttem zsömlét a Daninak, aztán elmentünk anyósékhoz megnézni, hogy van-e a pincéjükben még vmi használható macska tartozék. De mivel nem volt, elmentünk a macskapofa nevezetü kisállat biszbasz boltba, és vettünk macskavécét, macskahordozókát, macskatányért, szarlapátot (amivel a vécéböl el lehet távolítani a cumót), kislabdácskát meg anyámkínját. Erös a gyanúm, hogy neki fog állni kamot élesíteni a kanapén, szal egy kaparófát is be kéne szerezni, de ebben a boltban csak 25 euróér volt az meg azért mégiscsak tulzás. Majd csinálunk mi magunk vagy mittomén. Na azután leadtuk a szerkót a szülöknél, mer ugye ök mennek elhozni, meg amig mi mo-n vagyunk, ök fogják pásztorolni. Amikor ezzel megvoltunk, eltüztünk nagybevásárolni, ami 60 euróba fájt, de tényleg semmi nem volt ,ár itthon, azonkívül most mindenböl kétszer annyit kellett venni, mint egyébként, mer ugye anyuék ma jönnek. Aztán hipersebességgel megföztem az ebédet (serpenyös girosz, sült krumpli, tzatziki), hogy Dani még enni tudjon, mielött elmegy dolgozni. El is ment, én meg ittam gyorsan egy lélekerösítö kapuccsínót (állva), aztán belevetettem magam a kosztengerbe. Sikáltam, kapartam, szívtam, fújtam, öntöttem, fröcsköltem, káromkodtam, elfáradtam, és most mindennel kész vagyok, nem mondom, hogy ragyog a lakás, de remélhetöleg nem fognak visszahökölni a maradék porcicák és alattomos zsirfoltok láttán. Én hülye, meg ügyesen bepakoltam a mosógépbe mind2 használható nadrágomat, úgyhogy most kénytelen leszek az itthoni takarítós szerkómba lemenni az utcára, ha a Peti hív, hogy a közelben vannak. Na, remek, még a nap is kisütött. Akkor most lerogyok a kanapéra, és tévétnézek, amigmeg nem szólal a telefon. most… most… most…. na jó, nem szólalt meg, akkor tényleg megyek.